Kimondhatatlan örömmel tölt el minket, hogy az erdélyi Feelgood Inc. zenekar igazi dögös, motoros rockzenével lepett meg minket. Nagyon hiányzott már ez a fajta zene az oldalról, köszi! Az viszont kissé elszomorít minket, hogy a bemutatkozó anyagban nagyon keveset írtak magukról.
Az oldal történetének eddigi talán legfiatalabb előadóját köszönthetjük a 17 éves Szabó Gergő személyében. A gitáros, bár ifjú titán, YouTube csatornáján mégis számtalan dalt találhatunk, mely egyrészt elszántságáról, másrészt kitartásáról is tanúbizonyságot tesz.
A debreceni Szupersztráda zenekar bemutatkozó anyagával ismerkedhetünk ma meg. A banda magát a glam-, illetve punk-rock kategóriába sorolja, azonban ezúttal egy lassabb hangvételű, lírai dalt mutatunk be a zenészektől. A banda – elnézve az előéletét – elég nagy koncertrutinnak rendelkezik, túl vannak több fellépésen, sőt, egy kelet-magyarországi tehetségkutatón az igen előkelő harmadik helyezést is sikerült bezsebelniük. Lássuk a zenekart!
Tény, hogy az "igényes" és a "punk-rock" szavak nem gyakran szerepelnek egy mondaton belül. S ezzel senkit nem bántani akarunk, egyszerűen az irányzat sajátossága ez, hiszen maga a punk szó is újoncot, kezdőt jelent, utalva ezzel a 60-as évekbeli, képzetlen gitár-, illetve ének centrikus amerikai lázadó együttesekre. A budapesti Sophomore Years nevű banda azonban olyan anyaggal lepett meg bennünket, amire jobb kifejezést nem találunk, mint az igényes szót. Az együttes kivonatolta is a levelét, azt is leközöljük, mert vicces. Figyelem, kifejezetten színvonalas produkció következik. Hallgassuk a zenekart!
A kisvárdai illetőségű Devil's Diary nevű formációval evezünk tovább a metál zene vadvizén. A 2012-ben alapított banda kemény fémzenét tol, azonban az énekes, Ungvári Orsi, hangja kellő mértékben lágyít az összhatáson. Hallgassuk a bandát!
A banda nevét az 1944-ben bemutatott amerikai, (nem mellékesen George Cukor által rendezett) két Oscar-díjjal kitüntetett Gázláng című film ihlette. Az angol szövegeket felvonultató zenekar helyenként metálba hajló dallamos rockzenét játszik, és (figyelem!) jelenleg szólógitáros nélkül tevékenykedik. Nem tudjuk, hogy a bemutatkozó anyagban megemlített üres zenekari poszt felhívás-e, mindenesetre mi ráirányítottuk a figyelmet. Nézzük az együttest!
A fenti mondatot ők maguk állítják önmagukról, ennek ellenére egészen biztosak vagyunk benne, hogy zenéjüknek megvan a befogadó közönsége. Annak ellenére, hogy saját muzsikájukat a kellemetlen jelzővel aposztrofálják. Na, nézzük!
Szeretjük az egyszál gitáros előadókat, van valami meghittség, amikor valaki egyetlen hangszerrel le tudja kötni 10, 20 vagy akár több ezer másik figyelmét. Lánszki Lőrinc 2013-tól örvendezteti meg hallgatóközönségét zenéjével. Kár, hogy a zenei múltjáról nem írt többet, szívesen elolvastuk volna azt is. No, de vissza az előadóhoz! Lőrinc egy személyben zene- és dalszerző, valamint ezek előadója. Dalai hangulatosak, meg lehetne próbálni bőgőt és dobot mögéjük pakolni.
Amikor Kis Dávid, az Endorphin Lab együttes gitáros-vokalistája, azt írta a nekünk küldött bemutatkozó anyagában, hogy zenéjük nehezen behatárolható (már ami a stílust illeti), bizony nem állított túlzó dolgot. Mi most a pop kategóriába helyeztük el őket, mert az sokat elbír.
Skater egy igazán izgalmas zenei anyagot dobott át a postánkba. Bátor dolog mostanában a szimfónikus metál stílussal kísérletezni, pláne, ha a dal magyarul szólal meg. De végül is miért ne? Ahogy a végletekig elcsépelt közhely is tartja: bátraké a szerencse.
